2015. november 23., hétfő

Havas Meira | Sara Raasch

Mikor először találkoztam Sara Raasch Hó mint hamu című könyvével a külföldi booktubeon, felkeltette az érdeklődésemet, és alig vártam, hogy olvashassam. Novemberben a Twister Media jóvoltából megjelent végre magyarul, így elmerülhetek ebben a világban is. 
Igen, ismét egy fantasy. Sajnálom, de nem tudok betelni velük.

Megtört szívű lány. Ádáz harcos. Leendő hős.
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

Twister Media, 2015
fanatsy, ifjúsági
öt csillag
TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Az első dolog, ami megfogott a könyvben, az a borító. Csak rá kellett néznem, és már azonnal tudtam: egy varázslatos világ rejtőzik mögötte. És amint kinyitottam, megcsapott egy enyhén savanyú illat, a regény sajátos aromája.

A történet Primoriában játszódik, ahol nyolc királyság található: négy Évszak és négy Ritmus királyság. Mindegyik ország lakóinak sajátos kinézetük van. Míg a télieknek fehér hajuk, sápadt bőrük és kék szemük van, addig például az őszieknek sötét a hajuk, rézbarna a bőrük és sötét a szemük.

Réges-régen az országok uralkodói úgynevezett mágiaszterekbe zártak varázserőt, és ennek segítségével jobbá tudták tenni a polgárok sorsát. Valaki azonban mindig többet akar saját magának. Tavaszfölde királya ezért megtámadta Télországot, mivel úgy hírlett, hogy a végtelen varázserő forrásához vezető barlang bejára itt található. Angra bekerítette az országot, majd leigázta az embereket munkatáborokba hajtva, királynőt megölve és a mágiasztert kettétörve, így megszűnt a varázslat Télföldön.

Csak huszonöt embernek sikerült megmenekülnie, akiknek feladat az amulett egyesítése és az ország feltámasztása hamvaiból. A kutatások és harcok során többen odavesznek, így a történet elejére már csak nyolcan maradnak. Ők képviselik a reményt, hogy Tavaszföld legyőzhető. A mágiaszter felének megszerzése után menekülni kényszerülnek, és ezúttal egy Ritmus királyságba, Cordellben húzzák meg magukat. Meirára azonban itt egy szörnyű felfedezés vár, össze akarják házasítani a koronaherceggel, Theronnal, hogy egy szövetségest nyerve mellettük álljanak Tavaszföldével vívott harcukban. Meirára rengeteg kaland vár, míg rájön az igazságra, melyet egész eddig rejtegettek előle.

A helyszín teljesen elvarázsolt. A gondolat, hogy országokban csak egy évszak legyen, lényegesen megkönnyíti az életet. Ki ne akarna a kedvenc évszakában élni és a többit mellőzni. Szerintem, nem lennék egyedül Őszföldén. A Ritmus királyságok sem mellőzendők, bár ott váltogatják magukat az évszakok, mégis minden földkupac mágiával teli. Közülük csak Cordellbe látogatunk el hosszabb időre, ahol a hatalom jelképe az arany. Minden ragyog, és ez így van rendjén a király szerint. Az írónő a fényűzést és a munkatábor napjait is jól mutatja be.
Belengi az egészet a misztikum, hiszen a történet közepébe vágva ismerjük meg az eseményeket és fokozatosan értünk meg mindent. Bár a csavar a végén egy kicsit kiszámítható volt, szerepelt a lehetséges végkifejlet lehetőségeim között, mégis örülök neki.
Meira egy magabiztos lány, aki szülőországától távol felnőve mégis minden cselekedetében igyekszik annak érdekeit szolgálni. Árva lány, családját a vele együtt menekültként barangoló emberek jelentik. Az állandó bizonytalanságban való élet kiélesítette érzékeit, és gyakorlással katonának nevelte. Inkább az első frontvonalon harcolna állig felfegyverkezve, minthogy csinos ruhákban várjon ölbe tett kézzel. Kedvenc fegyvere a csakram, ami különlegessé teszi,  hiszen nem mindennapi fegyverről van szó. Többször éreztem olvasás során, hogy kudarcot fog vallani küldetései során, de végülis az utolsó szálig feszítve a húrt minden jóra fordul, vagy legalábbis a végén jó lesz. Sokat fejlődött a regény során, fel kellet nőnie a feladathoz, amit szántak neki. Meg kellett békülnie a helyzettel, ami nem kis türelmébe került.

Megtalálható benne egy szerelmi háromszög, de ez nem azért fejlődött ki, mert Meira képtelen dönteni a fiúk között, hanem mert a kötelesség és a szabad akarat áll egymással szemben. 
Matherrel, Télország királyával együtt nőttek fel, együtt készültek a harcokra, így nagyon jól ismerik egymást. Bár azt mondják nekik, hogy nem egymásnak valók, de mégis kialakul köztük egy szikra, mely bármikor fellobbanhat. A harcos király bár tudja, hogy ha megszerzi a mágiasztert sem használhatná, mivel Télországban nőágon öröklődik a hatalom, mégis önfeláldozóan viselkedne döntő helyzetekben, ha engednék neki. Mindent meg akar tenni azért, hogy Meirával együtt legyen, de a politikai érdekek mást kívánnak.
Cordell koronahercege, Theron művelt, művészetkedvelő ifjú, aki író szeretett volna lenni, de apja zsarnokoskodásának köszönhetően harcos életet kellett élnie. Nem tudtam választani, de nem is az én tisztem volt. A kötelesség kétségkívül nagy úr, viszont Meira egy idő után már szabad akaratából választja Theront. De emellett még mindig lopott pillantásokat vált Matherrel. Idegőrlő.

A regény fő mondanivalója a hatalom és az egyén viszonya. Több uralkodón keresztül is bemutatja, hogy miként is lehet a ránk bízott felelősséggel bánni. Míg Ventralli királya a lakosok tudását fejleszti, addig Noam, Cordell királya országa anyagi helyzetén javít. Önző módon szeretne minél több vagyont szerezni, és ez a külsőségekben is megmutatkozik: díszes kastély, elégedett polgárok. De nem őt torzítja el leginkább a hatalomszerzés. Angra, Tavaszfölde királya rettegéssel éri el, hogy tiszteljék. Bezárkózik obszidiánkastélyába, és onnan irányítja hadműveleteit. Szinte agymosottá teszi közvetlen szolgáit, akik gondolkodás nélkül teljesítik parancsait.

Összességében
Nekem nagyon tetszett. Egy felvezető kötetnél több volt benne, hiszen egy jól felépített ritmikus cselekményt kapott. Meira végre egy sarka élére álló lány, aki nem abban leli mindennapi örömét, hogy szép ruhában kelleti magát. És még így is felkelti két ifjú érdeklődését. Nem semmi. Legeslegjobban a világa tetszett, mert gyönyörű. Van a sorozatban még potenciál. Alig várom, hogy a többi kötetét is olvashassam.

Hogy kinek ajánlom?
Mindenkinek meleg szívvel. Na jó, ez talán túlzás, de engem megfogott.
Aki szereti az ifjúsági fantasyt, vagy csak egy próbát akar tenni vele, annak olvasandó.

A jó olvasmányélménytől felbuzdulva felettem pár kérdést az írónőnek, aki volt kedves válaszolni néhányra. Mivel határidős munkán dolgozott, ezért rövidke válaszokat adott rá, de fogadjátok szeretettel.

Melyik író inspirál téged? Ki a kedvenced?
Teljesen Sharon Shinn és C. S. Pacat megszállott vagyok. Mindketten felnőtt fantasy írók, akik csodálatosak világépítés és karakterek szempontjából.
Hogyan kapcsolódsz ki? Van-e hobbid?
Minden reggel jógával indítom a napot és persze teával, melyből jó nagy kínálatom van.
Miért éppen Ritmus királyságnak hívják őket? Lesz ennek még szerepe a történetben?
Igen! A Ritmus királyságok a természet „ritmusán” keresztül váltják az évszakokat.
Melyik királyságban élnél szívesen?
Ősz! Itt mindig tökéletes hőmérséklet van :D
Milyen tanácsot tudsz adni kezdő írókak?
Menjenek tovább előre!

Remélem tetszett ez a rövidke kis összefoglaló, vélemény és már-már elemzés, és sikerült kedvet csinálnom e fantasztikus könyv elolvasásához.
Maradok továbbra is,

Babó Buca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése