Sanditioni szappanopera | Jane Austen

Nagy csapás, ha egy író idejekorán távozik el az élők sorából, ugyanis sok kérdőjelet és befejezetlen művet hagy maga után. Jane Austen A fivérek című műve is ilyen, melynek a család adta később a Sanditiont címet. Ez csak egy 12 fejezetből álló szösszenet, melyet többen kíséreltek meg befejezni többek között Juliette Shapiro, aki nem használta az eredeti szöveget csak a történetet, Anna Austen Lefroy, Jane unokahúga és Julia Barrett is, aki már több továbbgondolást készített az írónő műveihez.

Első megjelenés éve: 2003
Lazi Könyvkiadó
romantikus
három csillag

A történet Sanditonban, egy fejlődésnek induló, tengerparti településen játszódik. A fiatal leány vidékről érkezik, s szembetalálja magát a pezsgő városi élet kifinomultságával és közönyösségével. Az ártatlan, de éles elméjű Charlotte-ot minden igyekezete ellenére mégis rabul ejtik a bámulatos Parker família különcségei, az álmodozók és semmittevők előkelő családja; a békétlen Denham testvérek; a betegeskedő, ám rendkívül tevékeny Parker nővérek és a mindent kényszeresen megfigyelő Emmeline Turner. Charlotte hamar felismeri, mi is a feladata. Azonban még e bájos, ifjú hölgy legnagyobb erőfeszítései sem tűnnek elegendőnek ahhoz, hogy megmentsék a fürdőhelyet. "A Charlotte méltó folytatása azoknak a kitűnő műveknek, melyeket már joggal elvárhatunk Julia Barrett-től. A meseszövés üde és fordulatos, a szereplők jelleme lenyűgöző, a stílus elbűvölő. Az Austen-rajongókat bizonnyal megörvendezteti a sanditoni történet leleményes befejezése. Barrett ugyanazzal az éles szemmel, rokonszenvvel és szellemességgel alakítja szereplői jellemét, ahogyan Austen megalkotta őket.

A Meggyőző érveket tartják Austen utolsó művének, de ez messze nem igaz. A Sanditiont még betegsége előtt írja, ám állapotának romlása miatt félrerakja. A tartalmát nem írnám le, mert a fülszöveg jó munkát végzett. Az egyéb gondolataimat azonban gondosan összeszedtem.

Találkozhatunk doktorokkal szemben táplált ellenszenvvel. Lady Dunham, egy előkelő hölgy szerint teljesen feleslegesen a jelenlétük, mert ha nincsenek, akkor nem érzik az emberek a betegségük terhét. A hipochonder Parker nővérek is osztják ezt a véleményt. A valójában makkegészséges hölgyemények mindenfélét bebeszélnek maguknak, de végül engednek a kor divatjának és meglátogatják fivérüket egy fürdőhelyen. Megvitatják a szereplők a hagyományos gyógymódokat és a modern orvostudomány közti különbséget. Szkeptikusan állnak hozzá, mert humbugnak hiszik és nem segítségnek.

Forrás

A regény jól használja a többnézőpontúságot. Nem ragad le a főhősnő, Charlotte Heywoodnál, hanem a többi szereplő fején keresztül is láthatjuk az eseményeket. Nem korlátoz az ismeretekben és ez teljesen szappanoperássá teszi, de a 19. századi fajtában.

Modern szereplőket sorakoztat fel, akik a változást szorgalmazzák. Elköltöznek vidéki birtokaikról, hogy a tengerparton pihenhessenek, és egy paradicsomot hozzanak létre. Ehhez nagy vállalkozó szellem kell a megfelelő tőke mellett. Van reménytelen romantikus Sir Edward, akiben a versmániás/irodalomkedvelő énjét élte ki. Mrs. Turner egy női írón keresztül pedig Barrett tiszteleg Austen előtt. Bemutatja, milyen nehézségekkel és előítéletekkel kellett megküzdenie az elismerés érdekében. 
Sokszor érzem úgy, mintha Austen különböző személyiségeinek kivetüléseit látnám. Benne van a humora és az érzésvilága is. És még egy Collinst is kapunk, de csak névrokont.

Az írónőváltást egyáltalán nem éreztem. Utólag néztem csak utána, hogy mennyi is az eredeti és mennyi a kiegészítés. A kritikus hangnem nagyjából megmaradt, bár egy kicsit bővebben fogalmazott Barett, és stílusában is sikerült eltalálni. Tömör cselekmény, nem cifrázza túl. A karakterek sem változnak.

Összességében
Aranyos kis szösszenet, mely igényesen lett kiegészítve. Kivonatszerűsége ellenére ki vannak dolgozva a karakterek és a fontosabb események. Azért nem egy mestermű, melytől feldobom a patáimat gyönyörűségemben, de mindenképpen felderített.

Hogy kinek ajánlom?
Austen életművet olvasóknak igazi gyöngyszem lesz. Nem olyan "rossz", mint a Juvenilái, de természetesen a regényeit sem közelíti meg.

Ti olvastatok már Jane Austentól?