Sokszor szokott foglalkoztatni
a kérdés, hogy vajon miért íródik ennyi sorozat. Van ahol a világ indokolja a
bővebb kidolgozást, vagy maga a cselekmény ciklikussága ad rá okot. Viszont
vannak olyan helyzetek is, mikor maga az író képtelen elengedni őket, és
ahelyett, hogy megállt volna egy kerek történetnél, rittyentett mellé meg egyet
vagy ebben az esetben kettőt. Hartman Ágnes Második Atlantisz című könyve
ugyanis nem indokolta a folytatást, viszont akár akartuk, akár nem, megírta.
Már Az elveszett tündérfaluhoz is szkeptikusan álltam neki, A Bermudák
királynőjének meg főleg. Lehet egy csontot harmadszor is megrágni?
 |
| Első megjelenés éve: 2012 Aba Könyvkiadó fantasy, görög mitológia három csillag |
A Második Atlantisz trilógia harmadik kötetében a Bermuda-háromszögbe hatalmas varázserejű, de gonosz királynője Atlantisz népének ellensége. A királynő, aki maga is Atlantiszból származik,
évezredek óta ejti fogságba a mélytengeri birodalma felett elhaladó hajók
utasait, hogy velük egészítse ki elöregedő alattvalói sorát, s most nagyobb halra veti ki a
hálóját, mint valaha: Atlantisz királyát, Azaészt szemeli ki áldozatául.
A Bermuda-háromszög mindenkinek
meglepetéseket tartogat, a víz alatti városban egymást követik a rejtélyes események, melyekre sem a
tudomány, sem a mágia nem talál magyarázatot. Az eluralkodó káosz közepette
féltve őrzött titkok és félreértelmezett jóslatok kerülnek a felszínre, de
vajon a megoldást vagy a pusztulást hozzák el?
Igen, és még nem is jött ki
belőle olyan rosszul. Mert tény, hogy megállta volna enélkül is a helyét, de
kellően elszórakoztam rajta.
~~~
Történetünk szerint...
Azaészt és barátait rejtélyes
telefonhívások zaklatják. Az óceán mélyén ugyanis nem csak Atlantisz élte túl
az idő múlását. A kislányként száműzött Árkádiának, a Bermuda háromszög
zsarnok uralkodójának, Atlantisz hercegére fáj a foga. Jogos örökségét szeretné
visszakapni, ehhez elrabolja és szerelemvarázslattal kényszeríti, hogy
belemenjen a közös gyerekbe. No de a tündéreket sem kell félteni, mert lehettek
akármilyen háborús viszonyban anno az atlantisziakkal, most az első hívó szóra
felmentősereget verbuválnak és a segítségükre sietnek. Írországban és a
Pilisben sem minden fenékig tejfel ám. Nagy kaland vár rájuk, utoljára!
Eseménydús csemegézgetésként írható
le, mely kellő elégtételt szolgál. Rendesen feladta magának a leckét a rengeteg
karakter párhuzamos mozgatásával és építésével. Ezért is esett meg az, hogy
szeretett Aengusömre kevés figyelem hárult, viszont ha feltűnt, akkor bevetette
magát és megnevettetett.
Stacionárius cselekménnyel
rendelkezik, nem mozog előre, ha mégis megteszi, akkor a következő pillanatban
kettőt lép hátra. A szereplőkre helyezi a hangsúlyt, próbálja mindegyiküknek
megadni, ami jár nekik és meg is érdemlik. Fejlődnek, komolyodnak, érettebbé
válnak, ami a felnőtteknél nem egy rossz dolog. Bár helyenként érzetem, hogy
megragadtak a fiatalságukban. A felelőtlen döntéseiknél pedig csak fogtam a
fejemet.
 |
| Árkádia - Polaroida - |
Árkádia gyerekkori traumájára
alapoz a történet. A sértett hercegnő igyekszik bosszút állni a körülötte
lévőkön. Rajtuk éli ki minden dühét, ami egy buta jóslat miatt tombol benne.
Atlantiszi hercegnőként ugyanis nem szabadna varázserő birtokosának lennie,
ehhez még hozzájárul különleges vörös haja is, amelynek birtokosa egy jóslat szerint
tönkre tehet egy virágzó birodalmat. Szülei nagy félelemben egy távoli
kitelepülésükre száműzik, de a lányka annál nagyobb túlélő, mintsem hogy
feladja a küzdelmet. Csak a végén tudtam megsajnálni, de akkor már minden késő.
Fiatalító varázslattal tartotta maga mellett az embereket. Ez azonban
természetellenes dolgokhoz vezetett, mint például a tizenéves Marynél, aki 200
évesen is gyerekként van kezelve. Furcsa lehet így élni, meg is szántam rendesen.
Azaész felelősségteljes
királyként kötötte fel a nadrágját, bár színészként van mit tanulnia. Sajátja
elé helyezte országa boldogságát. Próbált mindent megtenni az ellen, hogy egy
idegbeteg fúria kezébe kerüljön a hatalom.
Örültem, hogy mind Patrik, mind
Richárd megkapta a jogos jussát, mellékszereplőként is ugyanolyan fontos volt a
boldogságuk, mint Elelé. Patrikot végre befogadták a tündérek, és személyes
boldogsága is bimbózni kezd. Richárd pedig hős lett. Rinyagép mivoltából
kitörve igazi barátokra lelt Azaészben és Spiroban. Mint egy nagy család.
Összességében
Pozitív hatást gyakorolt rám,
nem bántam, hogy elolvastam annak ellenére, hogy cselekményszegény volt. Eléggé
érdekeltek a karakterek ahhoz, hogy élvezni tudjam. Bár a hossza egy kritikus
pont lett nálam. Lehetett volna kevésbé húzni, mint a rétestésztát, de így
legalább passzol a többihez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése